1998 izgalmas év volt. Nekem legalább is. A karaoke bizniszen keresztül bekerültem a tévébe!
Ráadásul egy zenés énekes tehetségkutatóról van szó, a Kifutóról! Több mint tíz évvel megelőzve az X-Faktort,
a Megasztárt. Akkor még elhittük, hogy a tehetségkutató a tehetségről szól és nem SMSekrol. A zsűriben még a kiadók képviselői ülnek vadászva a tehetségekre. Persze, csodák itt sincsenek, talán Pély Barna az egyetlen, akiből lett valaki. Én örülök, hogy a zenei háttérmunkát és a közönség szórakoztatását csinálom. A zenei életben
a humor dominál. Hát, vicces is… Nevetünk a Cannibálokon, Szabbész Szabi is inkább olyan, mint egy zenés standup comedy – bár arról azt sem tudjuk még, hogy mi fán terem –, és V-tech lenne tagadni, hogy egy óceán parti ház nem csak a Ladánybenének esne jól. Szóval, itthon Bon-Bon, meg vidámkodás, odakint meg igazi érzések a Crush-ban, a Never everben. A Mode-ról ne is beszéljünk. Valahogy olyan érzésem van, hogy idehaza mindenki slágert AKAR írni, míg máshol dalokat írnak, amelyek slágerré válnak. Hogy miért van ez? Jó kérdés. Csak egy jobb van: Ki a fene az a K-Ci and Jojo?!