Szakácsi Sándor 1952. május 20. – 2007. március 7.

2007. március 7-én szerdán életének 55. évében elhunyt Szakácsi Sándor, Jászai Mari-díjas színművész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1974-ben végezte el. 1975-től a Vígszínház, 1987-től a József Attila Színház tagja volt, majd 1989-től szabadúszóként dolgozott. A Nemzeti Színház, a mai Pesti Magyar Színház társulatának 1992-ben lett tagja. Több filmben is láthatták a nézők, egyebek mellett a Koltay Gábor rendezte István, a királyban.

A színjátszás mellett megszállott módon kereste az életveszélyes kalandokat.  „Cipruson láttam a bunge jump-ot, és tudtam, ezt ki kell próbálnom. Elhatároztam, hogy nem fogok ordítani, belső csendben élem át az ugrást. Kicsit elmérték a kötelet, s szerencse, hogy a víz fölé értem, mert bizony derékig belemerültem.” – nyilatkozta egy haláli előtti interjúban.  Szakácsi öt évvel a halála előtt, az ötvenedik születésnapján is meglepte magát egy különlegességgel: ejtőernyős tandem ugrásra vállalkozott, háromezer méter magasból. „Azt mondtam, ha valami történik velem, akkor szépen fejeztem be, ha pedig sikerül, akkor megnyílt előttem ismét egy út. Ez pedig oda vezet, hogy beiratkozom egy ejtőernyős tanfolyamra, hogy egyedül is élvezhessem a repülést és a zuhanást.”

Kaszás Attila 1960. március 16. – 2007. március 23.

2007. március 23-án, 47 éves korában meghalt Kaszás Attila színművész. A Nemzeti
Színházban lett rosszul. A Tizenkét dühös ember című előadásra készült, a negyedik esküdtet játszotta volna. Az előadás előtt elájult, rohammentőt kellett hívni hozzá. A mentősök a színház falai között fél órán keresztül próbálták újraéleszteni a súlyos agyvérzést kapott művészt. Kómában feküdt napokig, és életét a később elvégzett műtéttel sem sikerült megmenteni.

Betegeskedett már jó ideje a gerincével, de arra nem számított, hogy 47 évesen ekkora baj érheti. Amióta kisfia, Jancsika megszületett, az hajtotta leginkább, hogy ott fel tudja nevelni.
„Elmúlt a régi türelmetlenségem, megnyugodtam – mondta. – Ha kicsit stresszesebben is mennék haza, a fiam azonnal megnyugtat. Egyszer csak rájöttem, hogy fontos dolgom van az életben: legalább a gyerek diplomájáig kell tudnom előre gondolkodni. Másként dolgozom, mert míg korábban csak magamról kellett gondoskodnom, ma családfenntartóként tervezem a munkáimat, a jövedelmemet, a család jövőjét. De nyugodtan mondhatom, minden bajra gyógyír a gyerek. El nem tudtam képzelni, mennyi öröm forrása.”

Kaszás Attila élete igazi színészélet volt. Nem lett ügyeletes szépfiú, sem maga a gonosz. Ezt a szerencsés konstellációt megfejelte, hogy zenés színpadi művekben rendszeresen kapott szerepeket, mert énektudásának és színpadi képességeinek „szorzata” a magyar színjátszás élvonalába emelte. A Nemzeti Színházban elhunytakor öt olyan darab volt műsoron, amelyben Kaszás Attila játszott. Szerepelt az 1956-os forradalom évfordulójára készült 56 csepp vér című rockmusicalben is, amely a Rómeó és Júlia történetét helyezi az ötvenes évek időszakába. Kaszás a Lőrinc barát figurájának megfelelő szerepet alakította a darabban. Ezt az előadást filmen is megörökítették, így a közönség még egyszer viszontláthatta a művészt: a filmváltozat 2007. április 12-én került a mozikba.