A katasztrófa percről percre
2003. február 1-én szombaton a Columbia űrrepülőgép leszálláshoz készül.
14.53 – A rendellenes működés első jelei. A Columbia Kalifornia felett repül, amikor a bal szárny hidraulikájában hirtelen csökken a nyomás, a bal oldali futómű aknájában jelentős hőmérsékletemelkedést jeleznek.

14.54 – A Columbia belép Nyugat-Nevada fölé. A gép törzsének bal oldali hőérzékelő szenzorai szokatlan hőmérséklet-emelkedést jeleznek a szárny felett. Ez öt perc alatt 60 fokra növekszik, míg az átellenes oldalon a normális 15 fokot éri csak el. Ugyanakkor viszont a raktér belső hőmérséklete normális marad.

14.58 – A Columbia Új-Mexikó felett repül. Az űrrepülőgép bal oldalán gyors egymásutánban három
hőmérő mondja fel a szolgálatot.

14.59 – A Columbia belép Texas fölé. A magasság mintegy 60 km, a sebesség 19 000 km/óra. A bal oldal egyre erőssebben rázkódik. A repülésvezérlő rendszer ezt azzal próbálja ellensúlyozni, hogy jobbra dönti a gépet. Az irányító központ hívja az űrrepülőgépet: „Columbia, (itt) Houston. Látjuk a keréknyomás adatotokat...” Rövid idő múlva a Columbiáról részben érthetetlenül hallatszik a „Roger” (a repülésben ez a nyugtázás jele), majd minden kapcsolat megszakad.

Nem volt esély a túlélésre
A Columbia asztronautái mindent megpróbáltak, hogy visszaszerezzék az irányítást az űrsikló felett,
mielőtt az darabokra hullott, ám esélyük sem volt a baleset túlélésére. Amikor az első vészjelző megszólalt, körülbelül egy perc volt hátra a hétfős csapat életéből. „A kapcsolók állása bizonyítja, hogy a személyzet mindent megkísérelt, hogy visszaszerezze a hajó irányítását. Az űrhajósok nem tudhatták, hogy ez már lehetetlen” – mondta Wayne Hale, a NASA munkatársa, aki az űrsiklóprogram ellenőre volt a baleset után. William McCool pilóta több gombot is megnyomott, miután a hajó hirtelen kikerült ellenőrzése alól. A legénység többsége az előírt műveleteket végezte, az idő nagyobb részét az űrsikló Földre való visszatérésének előkészítésére fordítva, semmint a maga előkészületeire.

Egyesek védőkesztyűjüket sem viselték az utolsó pillanatban, és sisakjuk ellenzője is nyitva volt. Néhányan nem voltak beszíjazva, és olyan is akadt, aki éppen csak leült. Az elsötétült modul másodpercek alatt elveszítette a légnyomást. Ha a hirtelen nyomásesés nem ölte meg azonnal az asztronautákat, akkor az űrhajó gyors pörgése okozta a halálukat.

A Columbia katasztrófája a második űrsiklóbaleset a világon, miután 1986-ban a felszállás után 73 másodperccel felrobbant az amerikai Challenger űrhajó, fedélzetén hét űrhajóssal.

A NASA hivatalos jelentését a balesetről, és azt, hogy a tragédia hogyan hatott az űrprogramra elolvashatod a BEST OF 2003-as kiadványan.