Majdnem ezer kilométer hosszan tört szét az indiai-óceáni tengerfenék a vasárnapi Szumátra szigeténél bekövetkezett 9-es erősségű földrengés miatt. A földmozgás után keletkező szökőárhullám emberek százezreit sodorta el. Egy amerikai szakértő szerint az alatt a két óra alatt, ami a földrengés és a szökőár első partot érése között telt el, figyelmeztetni lehetett volna az embereket a közelgő veszélyre, de a térségben sajnos nem vették elég komolyan a cunami jelentette veszélyt, mint például a Csendes- óceánon, ahol már létezik a szökőárhullámot figyelő szolgálat. Az amerikai kutatók az érintett országok amerikai nagykövetségeit kezdték el telefonon figyelmeztetni a közelgő veszélyre – mindhiába.

A szökőár észlelése után 4-5 perccel zúdult rá a thaiföldi üdülőterületekre, elsodorva minden tárgyat, élőlényt, házat – számoltak be a katasztrófáról a helyszínen üdülő nyugati szemtanúk. Troy Husum 28 éves kanadai turista Phuket település egyik tengerparti hoteljében szállt meg, és vasárnap reggel az erkélyen reggelizett, amikor megremegett a föld. „A földrengést alig lehetett érezni, de mintegy 45 perc múlva a tenger hirtelen visszahúzódott a Patong-öbölben. A turisták, gyerekek oda is futottak a hirtelen szárazzá vált területre, nem értve, hogy mi történt. Mindenki a láthatárt kémlelte. És akkor megláttam: olyan volt, mint a moziban, három emelet magas hullámfal közeledett iszonyú sebességgel felénk.” A gyerekek, az öregek, a parton szunyókálók számára nem volt menekvés. Mint Husum elmondta, a hullámok játékszerként sodortak el autókat, bicikliket a parkolókban, tépték ki a part menti pálmafákat, csak a nagyobb épületek maradtak állva. Lili Marfani brit turista családjával szintén egy közeli hotel ablakából nézte az eseményeket. Eleinte csak azt vették észre, hogy a tengeren egymás után borulnak fel a halászhajók, majd a tenger morajlani kezd, és iszapos vizet hoz ki a partra.

Dan Debehil a thaiföldi Koh Phi Phi szigeten élte túl a szökőár pusztítását. Mint mondta, társaival látták a
hullámfal közeledését, de már nem maradt idejük menekülni. A vízáradat elemei erővel söpört el mindent, őt is átpasszírozta egy bambuszbungalón. Debehil egy épület tetejére kapaszkodva menekült meg, az árban sodródás rossz élményét a mosógép centrifugájához hasonlította. Mark McBride északír turistát tengeri hajóúton érte a természeti csapás. A hajónak a nyílt vízen nem okozott kárt az ár, mivel a hullámok csak a sekély partszakasznál tornyosultak fel, de az utasok végignézték, ahogy a mellettük elhaladó hullámok elpusztítják a közeli halásztelepülést. Helyi halászok beszámolói szerint akkor érzékelték a bajt, mikor a tenger szintje váratlanul emelkedni kezdett, és furcsa morajló hangot hallatott. Mindannyian annak köszönhetik az életüket, hogy azonnal eldobták hálóikat, és a közeli dombok felé futottak a néhány perc múlva lecsapó hullámok elől. Túlélők arról számoltak be, hogy a hullámok lecsendesedése után is folytatódott a pánik: a következő ártól félő emberek járműveikkel karamboloztak, mások hisztérikusan eltűnt szeretteiket keresték.
 
Még több történet a katasztrófáról a BEST of 2004-es kiadványban!
-    Hogyan élte túl a tragédiát egy húsz napos csecsemő?
-    Hírességek rokonai is odavesztek a tragéidában
-    Így menekítették ki Helmut Khole-t
-    A legifjabb hős